Hirek

Carles Puyol a felhők felett

Spanyolország és Hollandia vívja egymással vasárnap a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság döntőjét. Előbbiek Carles Puyol fejes góljával az elődöntőben 1-0-ra győztek a torna legmeggyőzőbb teljesítményével négy közé jutó Németország ellen. A hollandok izgalmasan alakuló találkozón Uruguayt kárhoztatták a bronzmérkőzésre.

Szerdán vált biztossá: új válogatott ülhet fel a világ trónjára, tekintve, hogy Hollandia és Spanyolország sem nyert még korábban világbajnokságot. Szerdán az elődöntőben a tradíciók egyértelműen a német válogatott esélyei mellett szóltak, csakúgy, mint az aktuális forma, a tornán addig mutatott teljesítmény. Különösen az angol, majd az argentin válogatott búcsúztatása. Spanyolország azonban – amely vereséggel kezdte a tornát, ám azt követően játéka egyre inkább összeállni látszott – az egyenes kieséses szakaszban harmadik 1-0-s győzelmét aratva bejutott a fináléba. A németek elleni elődöntőt Carles Puyol 73. percben szerzett fejes gólja döntötte el.

A találkozót végig kézben tartó, a játékot irányító, ám gólhelyzetbe már nem nagyon kerülő spanyoloknál a pontrúgások első számú elvégzője, Xavi Hernández adott be szögletet a bal oldalról. Középen a védelemből fellépő Gerard Piqué, a gólokkal nem adós David Villa, a távolról életveszélyes Xabi Alonso lekötötte a védelem figyelmét, így robbant be őrizetlenül a barcelonai idol, Puyol, aki 178 centiméterét meghazudtoló magasságokba emelkedve védhetetlenül fejelt Manuel Neurer kapujának bal felső sarkába. A németekben már nem volt erő és kellő ötlet az egyenlítéshez, a spanyolok pedig több alkalommal is közel álltak az újabb gólhoz, de végül nem tudták bebiztosítani sikerüket, ám az így is megszületett.

Puyol 1999-ben mutatkozott be a Barcelona felnőtt csapatában, amely klubhoz azóta is hűséges. A spanyol válogatottban egy évvel később esett át a premieren, méghozzá a mostani vb-döntős ellenfél, Hollandia ellen. A dél-afrikai torna már a hetedik nagy világeseménye, korábban két vb-n (2002, 2006), két Eb-n (2004, 2008), valamint egy-egy olimpián (2000) és Konföderációs-kupán (2009) is kihagyhatatlanak bizonyult. A védő azonban nem góljairól híres: bajnokikon eddig hat találatot szerzett, a nemzetközi kupákban kettőt, 89. válogatottbeli fellépésén pedig harmadszor volt eredményes. A németek elleni gólja pályafutása legfontosabb találata volt, hiszen az Észak-Írország (5-0) és az Észtország (3-0) elleni gólzáporos győzelmeken az övé csak egy volt a sok közül, Dél-Afrikába viszont az egyetlen.

TE se szórod a gólokat két lábbal? Fejeseidtől se rezzennek össze az ellenfelek kapusai? Ne emészd magad, inkább koncentrálj arra, hogy amint eljön a pillanat, ragadd meg az alkalmat és élj a lehetőséggel! Vállald el a távoli lövést, érkezz jó ütemben, jó helyre egy beadásnál, kísérd az akciót, hogy megjátszható legyél, vagy csak egyszerűen legyél ott, amikor a kipattanót kell begyötörni az ellenfél kapujába, mert ebben az esetben egyetlen gólod többet jelenthet mások tucatjainál! Mindig azon legyél, hogy TE jelents a különbséget, ha nem aznap, akkor a következőn!

Szóljon hozzá valaki!

Holland öröm: Sneijder a brazilok fölé nőtt

Hollandia labdarúgó válogatottja búcsúztatta a dél-afrikai világbajnokság egyik nagy favoritját, az ötszörös győztes Brazíliát, miután a negyeddöntőben Wesley Sneijder vezérletével 2-1-re győzött a németalföldi gárda.

A találkozó kiegyenlített erőviszonyokat sejtetett, a brazilok mellett a rutin, a tradíciók, a céltudatosság szóltak, míg a hollandokat a motiváció az, ami leginkább serkenthette. A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően magas színvonalú és jó iramú küzdelmet hozott, amelyben egyik fél sem tudta ráerőltetni akaratát ellenfelére. Brazília annak ellenére nem igazán érezhette magát biztonságban, hogy Robinho korán, a tizedik percben vezetést szerzett, így Hollandián volt a kényszer, hogy az eredmény után fusson.

A holland erőfeszítéseket a szünet után már siker is koronázta, akkor Sneijder jobb oldali beadása Felipe Melo fején csúszott meg, Júlio César elkésett a beavatkozással, a labda pedig a dél-amerikai kapu jobb oldalában kötött ki. Az addig magabiztos Brazíliát szemmel láthatóan megzavarta az egyenlítés, nemkülönben annak számukra peches módja. Ellenfele zavarodottságából önmagának előnyt kovácsoló Hollandia tizenhat perccel később már átvette a vezetést: Arjen Robben jobb oldali szögletét az ötösön megbúvó Sneijder remek reflexmozdulattal juttatta a brazil kapuba, feltéve ezzel saját aznapi teljesítményére a koronát.

A vezető gólt követően emberelőnybe kerülő Hollandia – Felipe Melo taposta meg Robbent – önbizalomtól telve sikerrel őrizte meg kapuját az újabb kapott góltól és készülhet az Uruguay elleni elődöntőre. A hetvenes évek holland aranygenerációját követően már csak egy lépés választja el az utódokat, hogy 1974 és 1978 után ismét vb-döntőben játszhassanak. Ez pedig még az Eb-aranyérmes együttesnek sem sikerült, amelyben világklasszisok sora, Ronald Koeman, Frank Rijkaard, Ruud Gullit és Marco van Basten vitte a prímet.

A mostaniban Robben, Mark van Bommel és Sneijder szerepe meghatározó. A három világklasszis középpályás között párhuzam, hogy mindannyian pályára léphettek a madridi BL-döntőben. Ketten közülük a Bayern München játékosai, így vesztes csapat játékosaként sikerélmény nélkül voltak kénytelenek távozni a Santiago Bernabéu Stadionból. Sneijder viszont akkor is katarzist élhetett át, miként az olasz bajnokságban és az Olasz Kupában. Az aprótermetű középpályás már akkor hangosan fogadkozott: szezonja csak a vb-arannyal lenne teljes, mással nem is elégszik meg. Nos, a középpályás nemcsak szavakban, tettekben is erős.

Neked mi az erősséged? Először találj magadnak nemes célt, majd minden erőddel azon legyél, hogy azt meg is valósítsd! Lépésről-lépésre haladj előre, és TE jelentsd a különbséget!

Egy hozzászólás »